A nevem Farkas Patricia.
és ez itt az én történetem

Az étellel való kapcsolatom mindig fontos szerepet töltött be az életemben. Egészen gyerekkoromig nyúlnak vissza a kezdetek, az összes kiskori képemen valami finomság majszolása közben kaptak lencsevégre. Az én drága nagymamámnak egy mondása volt, hogy ha a gyerek jól eszik, akkor minden rendben van. Én pedig nagyon szerettem, valamint most is szeretek enni.

 

Ennek 10-12 éves koromra meg is lett az eredménye. Elhízott kisgyerekké váltam, olyanná, akinek kihívás volt megfelelő méretű ruhát találni a boltok gyermek szekciójában, valamint aknés arcbőrrel és rettenetesen nagy önbizalomhiánnyal küzdöttem. Végül édesanyám segítségével sikerült leadnom a felesleget, cserébe roston sült csirkén és salátán éltem. Bár a testsúlyom komoly változáson ment át, a lelkem mélyén mindig egy duci kislánynak éreztem magam. Tinédzserként heti 3-4 alkalommal sportaerobik edzésekre jártam, még versenyekre is eljutottam. Tizenhatévesen azonban felhagytam a versenyszerű sportolással és a kamaszokra jellemző módon minden nemű egészséges mozgással. Amikor a családom Amerikába, Floridába költözött másfél évre, tizenhétévesen újra éreztem a sport vonzását, újra belevetettem magam a testmozgás örömébe és rengeteget jártam edzőtermekbe, legfőképp csoportos órákra. Az amerikai felfogás a sporttal kapcsolatosan teljesen más a miénkhez képest és jóval előrébb is járnak, ezért elmondhatatlanul sokat tanulhattam a témáról tőlük. Ekkor jutottam el azonban arra a pontra az életben, amikor az étellel való kapcsolatom teljesen megromlott.

Félelemben éltem, állandóan azon járt az eszem, mit ehetek meg és mit nem. Mikor visszaköltöztünk Magyarországra, teljesen elveszítettem az ítélőképességemet, megszállottan számoltam a kalóriákat és állandóan edzenem kellett. A 169 centiméteres testmagasságomhoz mindössze 43 kilogrammot nyomtam, a menstruációm teljesen elmaradt. Még egyhelyben ülni sem tudtam sokáig, mert az ülőcsontom úgy nyomta a fenekem. Ekkor még nem láttam a problémát, sőt, ezek az új testi változások még tetszettek is, hiszen így végre nem éreztem magam ducinak. Fényképekkel és rengeteg, hosszantartó győzködéssel sikerült ráébreszteni, hogy anorexia nervosában szenvedek. Ez egy olyan pszichés eredetű betegség, ami komoly táplálkozási zavart jelent, a benne szenvedők testképzavarral küzdenek és állandó, egészségtelen mértékű fogyásra törekednek kényszeresen. Elkezdtem jóval többet enni, mint azelőtt, mégsem akart a mérleg nyelve felfelé billenni. Abba kellett hagynom a sportolást is egy időre. Végül sikerült egy látszatra egészséges testet kialakítanom, de belül még mindig rettegtem, nehogy túl sokat vagy túl keveset egyek. Nem tudtam, hol van az egyensúly, hogyan élhetnék valóban egészségesen.

A sors Ausztráliába vitt, ide jelentkeztem cukrásziskolába, ahol el is végeztem a Le Cordon Bleu első szemeszterét. Imádtam sütni, de mégis lelkiismeret-furdalásom volt, úgy éreztem megmérgezem az embereket, hogy olyan desszerteket készítek nekik, amelyek ártanak az egészségüknek. Ez a tudat változtatta meg gyökeresen a cukrászathoz való hozzáállásomat, hiszen segíteni akartam az embereknek, boldoggá tenni őket, nem pedig ártani nekik! Így végül átiratkoztam az Australian College of Sport and Fitness főiskolára, ahol megszereztem a személyi edző képesítésemet. Ez sokkal szerteágazóbb tudást adott, mint amire Európában szert tehettem volna, mivel az ausztrálok sokkal előrébb járnak az oktatás és a különböző edzésmódszerek területén is. Nagy tudással gazdagodtam annak ellenére is, hogy régóta sportoltam és sok személyes tapasztalattal rendelkeztem. Életem ezen szakaszában kezdtem el érdeklődni komolyabban a bodybuilding iránt. Eldöntöttem, hogy bikinis kategóriában szeretnék versenyre indulni. Visszatértem kis hazánkba és megkezdtem a felkészülést, amire csupán 3 hónapom volt. Ez nem volt túl sok idő, de nem volt kérdés számomra, hogy a 2014-es tavaszi szezon során színpadra akarok állni. Teljesen át kellett szerveznem az életem, minden csak a verseny körül forgott.

Fantasztikus élményeket szereztem, melynek hatására olyan magyar versenyeken is indultam, mint az IFBB Testépítő és Fitness Kupa, ahol ezüstérmes helyezést értem el. Az IFBB Testépítő és Fitness magyar kupáján harmadik helyezett lettem, a nemzetközi szintéren pedig az osztrák bajnokságon hatodik helyen végeztem. Végül az IFBB Amateur Olypmia versenyen Prágában a 15 legjobb közé kerültem be. Miután vége lett az utolsó versenyemnek, furcsa érzések gyülemlettek fel és kavarogtak bennem. Három hónapig minden finomságot meg kellett vonnom magamtól, ezért most ismét sokat kezdtem el enni. Tíz kilót híztam és időbe telt, mire össze tudtam szedni magam és képes voltam visszatérni az egészéges életformámhoz. Ennek hatására indult el újra a régi harc a lelkemben, hogy mégis mit ehetek és mit nem, miből mennyit szabad. Ha helytelenül étkeztem és valami olyat ettem, amit nem kellett volna, akkor csak folytattam tovább a zabálást „már úgyis elrontottam” címszóval. Így zuhantam bele az érzelmi falásba. Hosszú-hosszú ideig koplalás és zabálás váltotta egymást, egyik végletből a másik végletbe csöppentem, úgy éreztem, mintha hullámok csapkodnának ide-oda. Voltak ismerőseim, akik hajón dolgoztak, innen jött az ötlet, hogy személyi edzőként én is ezt szeretném csinálni. Ezt sikerült is megvalósítanom, 9 hónapig tartott az első szerződésem. A munkámnak hála világot láthattam, olyan helyeket és embereket ismertem meg, amik hatására sokat gazdagodtam lelkileg. Ezért örökké hálás leszek. Másrészt olyan problémákkal kellett szembe néznem és megoldást találnom rájuk, amikről addig nem is sejtettem, hogy léteznek. Így tanultam bele a jógába és a pilatesbe, illetve az idősebb, sérülésekkel élő korosztály fizikai erősítéséről valamint a természetes táplálékkiegészítők használatáról is hasznos tudást szereztem. A hajón való élet a sok pozitívum mellett hátrányokkal is járt. Folyamatos stresszben éltem, napi 10-14 órát dolgoztam, a stressz hatására pedig visszatért a jó öreg evési kényszerem, amivel a feszültséget próbáltam levezetni.

A szerződésem lejártával két nagy bőrönddel és plusz 11 kilóval tértem haza, ekkor 70 kg voltam összesen. Vissza akartam menni a hajóra dolgozni, de tudtam, hogy előtte össze kell szednem magam lelkileg és testileg egyaránt. Fél évvel később egy másik hajóra tértem vissza, ahol 3 hónapot töltöttem el. Rájöttem, hogy ez az életmód nem nekem való és ennél sokkal többet is tehetnék az emberekért. Hazajöttem és újra keresni kezdtem az egyensúlyt magamban, az életemben. Gondolkodtam, vajon mit rontottam el, hol hibáztam, a válaszokat kerestem arra, miért nem tudok kontrolláltan viszonyulni az étkezéshez, miként tudnék ezen változtatni. Eldöntöttem, hogy elvégzek egy online amerikai dietetikusképzést, az ISSA-t. Ez a tudás hiányzott ahhoz, hogy megtaláljam az arany középutat, hogy választ kapjak a fontos kérdésekre: mit miért eszünk, miként lehet könnyedén egészséges életmódot kialakítani. Sokévnyi magamban és magammal folytatott harc után jutottam el arra a pontra, hogy felismerjem, hogyan kell egészségesen viszonyulni az ételhez. Mivel én magam is szenvedtem étkezési zavaroktól, anorexiától, voltam túlsúlyos és aerobik illetve bodybuilding versenyeken is részt vettem, ezért kevés olyan étkezési problémával találkozom, amit ne tapasztaltam volna meg a saját bőrömön is. Épp ezért szeretnék minél több embernek segíteni, hogy ne kelljen hosszú éveket eltölteniük az út keresésével, amin nekem végig kellett mennem, hanem a tudásom segítségével gyorsabban eljuthassanak a kitűzött célig. Hiszek benne, hogy bárki számára elérhető az egészség, kortól és nemtől függetlenül. Hiszek benne, hogy minden attól függ, mit viszünk be a szervezetünkbe. Vajon ha lenne egy díjnyertes versenylovad, őt is gyorséttermi kajával etetnéd, vagy minőségi, természetes eredetű táplálékkal készítenéd fel? Magadról is ugyanígy gondolkodsz? Hiszem, hogy az ételnek friss összetevőkből kell készülnie, én finomnak, laktatónak, ínycsiklandozónak kell lennie. De csak táplálkozásra való, nem arra, hogy jobb kedvre derítsen bennünket vagy a stresszt vezessük le vele, esetleg az unalmunkat űzze el. Hiszek benne, hogy rá kell hangolódnunk a testünkre, figyelnünk kell, mit jelez nekünk. Hiszek benne, hogy tudunk úgy is hosszú távon egészségesen élni, hogy megesszük a kedvenc ételeinket, ha akarunk, akkor desszertet is fogyasztunk, és ha szükségünk van rá, egy pohárka bort is megihatunk. Hiszek benne, hogy megfelelő táplálkozással a betegségekből ki lehet gyógyulni. Hiszek benne, hogy mindenkinek jár lehetőség arra, hogy megtapasztalja, milyen egy egészséges testben élni, milyen energikusnak lenni és milyen érzés, amikor reggel frissen kipattan az ember az ágyból és délután nem azt érzi, hogy nem bírja tovább pihenés nélkül. Hiszek benne, hogy nincs két egyforma ember, ezért mindenkinek a saját ritmusa szerint kell élnie, táplálkoznia, mozognia és legfőképp hiszek benne, hogy én tudok segíteni ennek a ritmusnak a megtalálásában.

Ha volt olyan része a történetemnek, amiben magadra ismertél, a problémákra amikkel küszködsz vagy a saját ritmusodat kutatod és eddig nem találtad, de szeretnéd végre kiaknázni a benned rejlő legjobb / legboldogabb / legelégedettebb énedet akkor ne habozz! Hozzuk ki együtt az életedből a legtöbbet!